A benső indíttatás kifejezést általában arra a bensőnkből feltörő vágyakozásra mondjuk, ami újra és újra visszatér szívünkbe. Megmagyarázhatatlan vágyakozás ez, amely felvidítja szívünket, lelkünket, és amely forrását nehéz meghatározni. Ha másoknak meg akarnám fogalmazni azt, ami Tarzíciusz testvér ikonfestő táboráig elvitt, akkor talán kicsit nevetséges lenne, mert szavakba foglalva esetlenné válnak az érzések.
Az elmúlt néhány évben nagy csodálattal szemléltem az ikonokba rejtett igaz képmásokat. Kísérletet is tettem egy kép elkészítésére, de csak egy rajzig jutottam el. Éreztem, hogy nem ez az útja az ikonfestésnek.

Az ikonfestés utáni vágy persze újra és újra visszatért, és 2010 környékén egyszer csak rátaláltam Tarzíciusz testvérre. Akkoriban Ő Esztergomban tartott szakköröket, de én messze Csongrád megyében voltam. Rákövetkező évben felkerültem Budapestre, de a munkahelyen való beilleszkedés miatt nem tudtam részt venni a táborán. Ahogyan az idei év táboráról tudomást szereztem, mindent megtettem amit tudtam, hogy eljussak a testvérhez, a többit pedig az Úrra hagytam.

Amikor még csak a fatáblát tartottam a kezemben, az járt a fejemben, hogy az Úr, még mielőtt megszülettünk volna már a nevünkön szólított, így Őneki már megvan a szándéka ezzel a fatáblával is.

És valóban megvolt a szándéka, mert a tábor végére egy Szűzanya ikonnal lettem gazdagabb, és újra megerősödött bennem az, hogy nem kell félni és aggódni az élet történései miatt, hiszen mindennek eljön az ideje az Úr rendelése szerint, így annak is, hogy itt voltam a táborban, és annak is, hogy a budapesti otthonunkba a Szűzanya beköltözzön.

Csodálatos, azaz inkább csoda volt, ahogyan a fatáblából a Szűzanya ikonba rejtett igaz képmása kibontakozott, leírni ezt nem igazán tudnám… a kezem remegett, mikor az arcát festettem.

Mosolyogva és tele kíváncsisággal gondolok azokra az ikonokra, amelyek a táborban készültek, és megszentelődtek. Vajon mi lehet az Úr célja velük? Mert biztosan nagyobb terve van velük, mint ahogyan azt mi gondolnánk.

Tímea